Online cikkgyűjtemény

Egyedülálló szépségű város, kivételes természeti adottságokkal rendelkező település, kitűnő kikapcsolódási lehetőség – szokták mondani az ország minden pontjáról származó ismerőseim. Keszthely számtalan lehetőséget rejt magában, ám mindezek kiaknázatlanok maradtak. Ahhoz, hogy lehetőségeinket számításba vehessük, tennünk kell egy rövid sétát a múltba, hogy lássuk, hogyan alakult ki mindaz, amit ma Keszthelynek nevezünk.

A Festeticsek városa korán kereskedelmi és kulturális központtá vált, köszönhetően előnyös helyzetének, amely a Balaton közelségéből származik. Az 1400-as években már mezővárosként funkcionált, amely olyan kiváltságokkal járt, mint a vásártartás joga. A város rendületlen fejlődése azonban a XVIII. században indult meg, miután a Festetics család kizárólagos fennhatósága alá került a település: rövidesen megnyílt az első kórház, valamint a város gimnáziuma, majd 1797-ben Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézménye, a Georgikon. A manapság legnépszerűbb turisztikai célpont, a Festetics kastély építése is rövidesen megkezdődhetett. A XIX. század első felétől a rangos Helikon ünnepségeknek is helyt adott a város, ennek következtében Keszthely vitathatatlan jelentőségű kulturális műhellyé vált, ezt alátámasztva a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb klasszicista költője a nyugat Weimarjaként hivatkozott a városra. A pezsgő kulturális élet tömegeket vonzott a környékről, az ország távolabbi pontjairól és külföldről is. Nem mehetünk el azonban szó nélkül a Balaton turistavonzó képessége mellett. A város népszerű fürdőhelynek számított, így a beruházások nem kerülhették el a Balaton partját sem: a reformkorban megépültek az első kijelölt fürdőhelyek, valamint elindult a balatoni gőzhajózás, amelynek egyik végállomása Keszthely volt. A dualizmus korában újabb lendületet kaptak a fejlesztések, amelynek keretében a város oktatási centrummá válhatott. Megnyílt az első óvoda, leány- és fiúiskolák épültek, elindult az ipari iskolai képzés, valamint a belváros központi helyén megépült 1892-ben a gimnázium mai főépülete, a híres építész, Schadl János építész tervei alapján. A város központi szerepe ellenére a vasút csak 1903-ban érte el a Keszthelyt, így bekapcsolva a kötöttpályás vérkeringésébe a települést. A dualizmus végére számos étterem és kávéház szolgálta a vendégek igényeit, valamint megépült a Balaton és a Hullám Szálló. A XX. század első felében elkészült a Balatoni Múzeum épülete, amely színvonalas gyűjteménye a város és a Balaton emlékeinek. A két világháború közti időszak stagnálása, valamint a második világháború eszmei kárai és emberi tragédiái után a település jelentősége szignifikánsan csökkent, s ezen az sem változtatott, hogy 1954-ben Keszthelyt városi rangra emelték. A Kádár-korszakban az 1970-es évektől indultak újabb beruházások, amelyek során a város területe növekedett a lakótelep-építéseknek köszönhetően, valamint ebben az időszakban épült a Helikon Hotel és elkészült számos part menti fejlesztés. A korszak iparosításának köszönhetően a textilipar megerősödött és az alkatrészgyártás is beindult, de a rendszerváltással meginduló hanyatlás után ezek a vállalatok csődbe mentek. A kezdeti nehézségek után a város újra visszanyerte idegenforgalomra épülő karakterét. A 90-es évek fellendülése és a XXI. század első éveinek stagnálása után a város újra hanyatlóban van. A jelenlegi beruházások nem a munkahelyteremtésre összpontosítanak és azok, amelyek megvalósulnak, az Európai Unió támogatása nélkül egy kapavágásig sem jutnának el. A korábbi évtizedek pezsgő, lüktető nyári napjai manapság egyre kevésbé jellemzőek. A nyári időszakot kivéve jellemzővé váltak az üresen tátongó, kihalt utcák, a ritkuló rendezvények. Az elvándorlás ijesztő méreteket öltött; az országoshoz hasonlóan tömegesen, évente százával hagyják el a várost. Az emigráció extrém mértékben a fiatalokat érinti, de egyre jellemzőbb az idősebb korosztály ideiglenesen vagy véglegesen külföldre történő kivándorlása is. A fiatalabb korosztály nem látja biztosítottnak a jövőjét Keszthelyen, lehetőségeit korlátozottnak érzékeli, ezért szerencsésebb esetben Budapestre, máskülönben Ausztriába, Németországba vagy távolabbi országokba mennek szerencsét próbálni. Ha ez a tendencia hosszú ideig változatlan marad, felmerülhet bennünk a kérdés: „Mi lesz veled, Keszthely?”

Jómagam a város szülötte vagyok; ismerem minden utcáját, itt jártam óvodába, itt kaptam az első piros pontomat, az első egyesemet, itt szereztem az első barátaimat, itt tettem le az érettségit. Itt értek az első örömök és az első csalódások, itt nőttem fel. Helyzetemből adódóan a város elmúlt 20 évének teljes egészében a részese lehettem –bár az utóbbi egy évet már budapesti egyetemistaként, alkalmanként hazalátogatva tölthettem itthon. Ritkán esik szó arról, hogy egy fiatal vajon hogyan látja a város helyzetét. Véleményemmel most igyekszem hiánypótló lenni. Keszthely iskolaváros. Ilyen minőségében jelentős a vonzáskörzete, elég csak a Vajda János Gimnázium helyzetét vizsgálnunk: a tanulók többsége vidéki, azaz ingázó diák. Emiatt is fontos felelősség, hogy az oktatás magas szinten folyjon. Az oktatás színvonala iskolánként változó, és ezt nem segítették elő a korábbi intézkedések sem: a Csokonai és a Csányi iskolák összevonásával létrejött egy vízfej, amelynek hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Időről időre felmerül a Csány-Szendrey iskola belvárosi tagintézményének, azaz a korábbi Csányinak a megszüntetése, amelynek diákjai és tanári kara bizonytalan helyzetbe kerülne. Kérdésessé válna, hogy a korábbi Csokonai, azaz a jelenlegi székhelyintézmény be tudna -e fogadni egy egész iskolányi diáksereget, valamint egy teljes tanári kart. Bár tudvalévő, hogy az összevonás óta a Csányi és a Csokonai tanárai közül többen mindkét intézményben tanítanak, ez rájuk is többletterhet ró, így elmondható, hogy ez a rendszer hosszútávon nem hatékony és nem fenntartható. A többi iskolában változó színvonalú az oktatás, erre jó példa az Egry, ahol tehetséggondozó osztály is működik, az azokkal párhuzamos általános tantervű osztályokban viszont sok diák súlyos magatartási és tanulmányi problémákkal küszködik. Az igazi probléma azonban a középiskoláknál kezdődik: a város gimnáziumában a vidéki közintézmények között országosan kimagasló színvonalú szakmai munka zajlik, a diákok kivételesen eredményesek mind a humán, mind a reál területeken, ezt is mutatják a különböző versenyeken elért sikerek. Ennek ellenére szinte minden osztályba felvételt nyer néhány olyan diák, aki tanulmányi eredménye alapján nem való a gimnáziumba. Ha a többi középiskolát is számításba vesszük, korántsem ilyen fényes a helyzet: a Közgazdasági Szakközépiskola (helyesebben legújabban Közgazdasági Szakgimnázium) az egyetlen, amelyben a Vajda mellett az oktatás még versenyképesnek mondható. Az Asbóth és a VSZK tanulói közösségében súlyos viselkedési problémák fordulnak elő, és ez a szakmát tanulni kívánó fiatalság helyzetét rendkívül negatívan befolyásolja. Ennél már csak a kollégiumban lakók helyzete rosszabb, abban a közösségben a megfelelő tanulás már-már megoldhatatlan. Az egyetemi oktatás a mára kihelyezett karrá silányított Georgikonon zajlik. Sokatmondó, hogy az intézmény egyik illetékese az egyetemi felvételi időszakban azzal a felhívással érkezett hozzánk, hogy nyugodtan jelentkezzen a Georgikonba az, akit a pontszámai miatt előreláthatólag nem vennének semmilyen egyéb felsőoktatási intézménybe. Összességében elmondható, hogy az oktatás helyzete Keszthelyen korántsem megnyugtató.

Városunk csak kevés lehetőséget tud kínálni egy, a még közoktatásban tanuló, egyetemi tanulmányait folytató vagy pályakezdő ifjú számára.  A fiatalok helyben tartásához a legfontosabb a szórakozási lehetőségek megteremtése, ezek hiánya a város egyik legneuralgikusabb pontja. A település egyetlen mozija, a Petőfi filmszínház a 2000-es évek közepén megszűnt. Emlékszem, még általános iskolai osztályommal alsó tagozatban még elmehettünk megtekinteni egy filmet, majd rövidesen arról értesültünk, hogy a mozi megszűnik. Egy kulturális központként funkcionáló város esetében ez jelentős vérveszteség, különösen annak fényében, hogy az 5000 fős lakosságszámmal rendelkező szomszéd településen, Hévízen a Fontana mozi nagy népszerűségnek örvend. Koncertek a nyári szezon kivételével igen ritkán fordulnak elő. A korábban számos színvonalas rendezvénynek helyt adó szabadtéri színpad helyét sóval hintették be, a helyén parkoló áll. Az egyetlen kulturális lehetőséget a színház nyújtja. A Balaton Színház színvonalas programokat kínál minden korosztály számára, beleértve a rendszeres bérletes előadásokat is.

A fiatalok a szórakozást elsősorban olyan nyári szórakozóhelyeken oldják meg, mint a Viviera, a Bloom Bar és az 512 Club. A színvonalas szórakozás lehetősége nem biztosított, ellenben gyakori a tiltott tudatmódosítók, kábítószerek használata. Az egyetlen télen-nyáron működő szórakozóhely a Colors, amelynek korábbi jó híre mára jócskán megkopott, manapság kulturálatlan tömegrendezvényeknek ad helyt. Azok, akik jó hangulatban akarnak barátaikkal egy estét eltölteni, megfelelő választás az újonnan nyílt Stampedli, amely hiánypótló lehet azoknak, akik úgy akarnak egy jót enni, hogy a fiatalosabb hangulatú közösségi bárok atmoszféráját is élvezhessék. Az ifjú generációk lehetőségeinek hiánya kiterjed a munkalehetőségekre. Elsősorban – a város adottságainak megfelelően – a vendéglátásban rejlenek kiaknázatlan lehetőségek.

A munkaerőhiány jelentős méreteket öltött, köszönhetően az alacsony fizetéseknek és a kivándorló, szakképzett munkaerőnek. A kilátástalanságot a fiatalok hamar megelégelik, és inkább nyelveket tanulnak, hogy külföldön megtalálják számításaikat. Ez a probléma hosszú távon meghatározhatja a város jövőjét, amely így negatív spirálba kerülhet. A megoldás viszont még várat magára.

Összességében elmondható, hogy a jelenlegi helyzet több szempontból is aggasztó. Nincs biztosítva a fiatal generáció boldogulása – annak lehetősége nélkül viszont nincs motiváció a maradásra. Sokan úgy vélik, hogy Keszthely már csak a nyugdíjasok városa: pihenésre megfelelő, minden másra viszont lassan alkalmatlan. Hacsak nem történik valami. Addig, amíg még kezelhető mértékű a helyzet…